Tudattalan feltárása

Tudattalan feltárása


Tudattalan a 12. ház, a tudat azon rétege, amelyre a tudatos személyiség közvetlenül nem lát rá. Ide tartoznak a jelen életben átélt nehéz, később mélyre temetett, vagy a tudatban átírt, “megszépített”, ezáltal feldolgozatlan események és érzelmi lenyomatok. A tudattalan rejti a gyermekkorban átélt traumákat, valamint a korábbi inkarnációkból hozott nehéz tapasztalatokat, képességeket és ösztönös működés egyaránt. 

Pszichológiai értelemben a vakfolt ezt a területet jelöli, az ember saját működésének azt a részét, amelyet önmagában nem képes felismerni. A tudattalan tartalmak ezért elsősorban rejtett, ösztönös, szinte uralhatatlan reakciókban nyilvánulnak meg.

Tudattalan feltárásának módjai


Ennek a felszínre kerülése, tudatosítása az egyik legnehezebb és a személyiségfejlődés szempontjából sokszor az egyik legfontosabb feladat. A születési képletből kiindulva, a személyiségfejlődésben saját időkulcsra épülő prognózis alapján is látható, hogy ezek a tartalmak mikor kerülnek felszínre. Mikor várható nézőpontváltást, ami más megvilágítással felhozza a tudattalanban rejtőző dolgokat. Másik lehetőség, hogy az egyén számára fontos, jelentős emberek képesek ezekre a mélyen rejtőző tartalmakra rávilágítani. Ezért sokszor a szinasztriában gyerek–szülő, főnök–beosztott között látható ez a kapcsolódás. A lényege egyfajta,  kikerülhetetlen intenzív és egymásra utaltság általi feldolgozás.

Az Integrált szemléletű önismereti módszer ennek a nehezen hozzáférhető rétegnek a feltárásához ad szimbolikus térképet.

A ház jegye megmutatja a tudattalan működésének alapvető módját. A benne álló bolygók, transzcendens égitestek pedig tovább pontosítják azokat a tartalmakat és képességeket, amelyek ezen a szinten működnek. A ház urának kozmikus helyzete azt mutatja meg, hogy a feltárása, tudatosítás általi transzformáció hangsúlyosan mely életterület működésére hat. Elsősorban hol segíti a megrekedt helyzetek feloldását. A tudattalan a feltárási folyamatban utolsóként fejthető meg, amikor a születési képlet többi rétegének megértése már lehetővé teszi a tudattalan komplex működésének megismerését.

A tudattalan tartalmak feldolgozásának feltétele a megfelelő pszichés érettség és az adott tartalomhoz való kognitív hozzáférés kialakulása. A személyiségfejlődés során változik az egyén viszonya a korábban kialakult belső mintázatokhoz, így azok idővel tudatosíthatóvá, értelmezhetővé és integrálhatóvá válnak.

Regisztráció / Bejelentkezés

Transzgenerációs minták és párkapcsolati működés

Transzgenerációs minták és párkapcsolati működés


Transzgenerációs minták, aminek az alapja egy kollektíven, illetve csoportokban átélt, generációkon át továbbadódó pszichés minta. Amely az egyén személyiségében és párkapcsolati működésében is megjelenik.

Az Integrált szemléletű önismereti rendszerben az egyéni működés feltárásában fontos szerepet kapnak azok a rejtett, korábbi inkarnációs rétegek, amelyek a személyiség jelenlegi működésére hatással vannak.

Ezáltal annak a gyökerei, amit az ember megél, ahogyan az ellenkező nemhez viszonyul, és ahogyan a saját nemi identitásában és sztereotípiáiban működik, messzebbre vezetnek a jelen élettörténetnél. Az ember abba a családba születik bele, amelynek transzgenerációs mintái már a saját működésében is jelen vannak. Olyan emberekkel kerül kapcsolatba, akik között ezek a minták aktiválódnak, és ezáltal a jelen életében is megtapasztalja őket.

Ezek a tapasztalatok lehetőséget adnak arra, hogy az ember felismerje és tudatosítsa a benne működő pszichológiai működést. A megtapasztalás így a fejlődési folyamat részévé válik.

A transzgenerációs minták eredete


Ahogyan az egyéni életben, úgy az ember fejlődési folyamatában is vannak ciklusok és fordulópontok. Az ember az energia harmadik dimenzióban való megnyilvánulása. Amíg ezt az energia harmadik dimenzióban való megnyilvánulását az elkülönült én szemszögéből értelmezi, addig saját földi nézőpontján keresztül szemléli azt, aminek ő maga is megnyilvánulása. Ebből következik, hogy Isten sem tud az emberen kívül létezni. 

Egykor egy tiszta tudatosságon alapuló, „isteni” lét volt, amelyben a túlélés működése még nem volt jelen. Ezt követően egy felbomlási folyamat indult el, amelynek következménye a kataklizma lett. Ezzel megjelent a túlélési ösztön, és a földi létben egy új fejlődési szakasz kezdődött.

Az időszámításunk előtti és utáni korszakok mind ennek a fejlődési folyamatnak a részei. Az egyes korszakokhoz kapcsolódó korszakistenek az adott időszak sajátos tudati működését jelenítik meg. Az ősi törés hatása tovább öröklődik, és más-más formában jelenik meg ugyanaz a séma.

A transzgenerációs sérülések egyik alapja a túlélési ösztönből kialakult alá-fölérendeltség. Ez később a párkapcsolatokban, a családi működésekben és a társadalmi rendszerekben is alapvető elemmé vált. Ugyanez a működés jelenik meg a hatalmi struktúrákban, a rabszolgaságban és az elnyomás különböző formáiban.

A megnyilvánulási forma változik, a gyökér ugyanaz, a kibillent tudati működés. A túlélési ösztön eredetileg az életben maradást szolgálta, később azonban olyan helyzetekben is tovább öröklődött, ahol már  nem a túlélés volt a kérdés.

Nemi polaritás és a párkapcsolati működés


A személyiségben az elemek polaritása és a karmikus rejtett rétegek feltárása a párkapcsolati működésről is nyújt információt. Az egyénben megjelenő elemek meghatározzák, hogy mennyire működik női, befogadó módon. Illetve mennyire jelenik meg benne a férfias irányító, kiáradó és átalakító erő. Ez független a testi nemtől.

Az elemek pszichológiai módozatok, amelyek meghatározóak a mindennapi és párkapcsolati hozzáállásban. Például a víz az érzelmi, a levegő az értelmi működés, amelyek egymást kizáró pszichológiai módozatok. Amennyiben valakinek a személyiségében mindkettő hangsúlyos, a felmerülő helyzetekben tudatosan szükséges megítélnie, hogy az adott helyzet az érzelmi vagy az értelmi ösztönös reagálást kapcsolja-e be.

Lilith, az első nő szimbolikája


A fennmaradt írásokban két teremtéstörténet jelenik meg. Az elsőben a férfi és a nő egyenrangúként léteztek. A másodikban már megjelenik a nő alárendeltsége. Éva Ádám oldalbordájából teremtetik meg, és a férfihoz képest alárendelt helyzetben létezik. Lilith a női teljességet hordozta. A női erő és a bölcsesség, az élet továbbadásának képessége, valamint a szexualitás örömszerző megélése egy egységet alkotott benne.

Az alá-fölé rendeltség megjelenésével a női teljesség fokozatosan részekre vált. Lilith alakját idővel “démonizálták”. A hierarchikus társadalmi rendben meglévő feszültségek mellett nem volt szükség egy „lázadó”, önálló nő szimbolikájára.

A történelmi korokban a női teljesség részekre válása különböző formákban mutatkozott meg. A női tudás korlátozása, a szexualitás és az élet továbbadásának különválasztása. Valamint a gyermekhez, a családhoz, a vérvonalhoz és a vagyon továbbadásához kapcsolódó működés újabb transzgenerációs mintákat hoztak létre. Ezekből adódóan hosszú időn keresztül a nő és a család életben maradása a férfitől függött. Ennek a hatása a mai napig befolyással bír egyéni és párkapcsolati szinten egyaránt.

Lilith mítosz


A Lilith mítoszának három mozzanata három különböző archetípust jelenít meg. Mindhárom archetípus együtt a női képletben értelmezhető, és ilyenkor Lilith teljes története kapcsolódik a nő életéhez. Egy-egy archetípus önállóan is megjelenhet női és férfi képletben egyaránt. Ilyenkor az archetípus a képletbeli megjelenése alapján értelmezhető.

Az első az Aszteroida Lilith, a lázadás archetípusa. A lázadás az elnyomás, alá-fölérendeltség ellen irányul.

A második Sötéthold Lilith a méltatlan, alá-fölérendeltségre épülő helyzetek elhagyásának archetípusa.

A harmadik a Feketehold Lilith az ősi feminin tudás archetípusa. A női belső erő, a férfi erő párja. A tisztánlátásból fakadó bátorságot, becsületet, helytállást és kitartást jelenti.

A Lilith-történetben megjelenő részekre válás a női teljesség elvesztésének egyik szimbolikus megjelenése. A nő hosszú időn keresztül fennálló alárendelt helyzete háttérbe szorította a női polaritást. Ez a két nem között együttműködési zavart okoz.

Az önismeret által az ember megtalálja önmagában azt, hogy a valóságban alá-fölérendelődés nem létezik, pusztán más működés és kompetenciakülönbség van. A transzgenerációs minták személyes szintű megjelenése feltárható az Integrált szemléletű önismereti elemzéssel, amely lehetőséget biztosít ezek felismerésére, tudatosítására és transzformációjára.

Regisztráció / Bejelentkezés

Tartós változás megvalósítása az önismereten keresztül

Tartós változás megvalósítása az önismereten keresztül


A tartós változás megvalósításának törvényszerűségei és az ismétlődések elkerülése az önismereten keresztül válnak felismerhetővé és megvalósíthatóvá. Az életben megjelenő nehézségek és visszatérő helyzetek mögött pszichés minták és működések állnak, amelyek az ember reakcióit és cselekvését meghatározzák. A tartós változás ezeknek a működéseknek a megváltozásával valósul meg, amely az életben is más tapasztalást és következményeket hoz létre.

Ismétlődések


Az emberi gondolkodás alapvető természete, hogy az okokat, a megoldást és a változást önmagán kívül keresi. Ez azonban ellentétes azzal a törvényszerűséggel, ahogyan a tartós változás bekövetkezik és egy nehéz helyzet megoldódik.

Minden emberben a változás saját motivációból következik be. Amikor az ember önmagában találja meg a stabilitás alapját, akkor válik lehetővé a békés, kiegyensúlyozott élet megvalósítása az önismeret által. Ez érvényes minden élethelyzetre, a családi kapcsolatokra, a párkapcsolatokra, a munkahelyi helyzetekre és arra is, amikor valaki megfelelő társat szeretne találni.

Ugyanaz a működés ugyanazokat a helyzeteket tartja fenn, amelynek következményeként a sikertelenség és akár a csalódottság körforgása alakul ki. Bár a fizikai világban az események másnak tűnnek, a végeredmény ugyanaz marad.

Az alapelv általánosan érvényes, annak felismerése azonban, hogy egy adott élethelyzetben az embernek önmagában miben szükséges változtatnia, mindenkinél egyéni. A helyzet tartósan akkor oldódik meg, amikor a hozzáállás és a létrehozó működés megváltozik.

A kívánt változás megvalósítása


A stabilan a változás akkor következik be, amikor a jelenben megszülető válasz már nem abból a működésből ered, amely a jelen állapotát létrehozta.

Az ember általában tudja, érzi ezt. A tényleges felismerés azonban akkor válik teljessé, amikor az önismeret által közvetlenül látja az összefüggést a belső működés, a cselekvés és a következmény között. Majd az adott szituációban képes az eseményt megfigyelni, érzelmileg nem bevonódni, ezáltal másként reagálni. A tapasztalat által ez tudatilag rögzül, így idővel a korábbi működés elveszíti a hatását és jelentőségét, az új működésmód pedig automatikussá válik.

Ez egy többlépcsős folyamat. Változni, változtatni nehéz, mindenkinek vannak olyan pszichés mintái, amelyek a változtatási szándék ellenére is gátló mechanizmusként működnek. Egy régóta elhúzódó, megoldhatatlannak tűnő élethelyzet gyakran csak akkor oldódik meg, amikor az ember eléri azt a pontot, ahol már nem tud ugyanúgy tovább működni.

Ezek krízisállapotot is előidézhetnek, attól függően, hogy mit véd és mennyire rögzült a gátló tényezőként működő pszichológiai minta. Amikor az egyén a krízishelyzetből adódóan kénytelen másként cselekedni, megváltozik a helyzet dinamikája, és megjelenik a korábban várt változás.

Az, hogy mi valósul meg a fizikai síkon, azt energetikai törvények szabályozzák, amelyek a belső motiváció, a cselekvés és a következmény összefüggésében érvényesülnek. A megoldás tehát abban a pillanatban kezdődik, amikor az ember a valóságban más pszichés minta alapján cselekszik, mint korábban, és ezzel a jelenben mást valósít meg, ami átírja a jövőt.

A változás ciklusai és fordulópontjai a születési képlet összefüggéseiben


A transzcendentális karmaasztrológia és az atlantiszi számmisztika a születési képlet feltárásával részletes információt nyújt. A múltról és a személyiség fejlődésében megjelenő változásokról egyaránt. A prognózisok által feltárható változásokról a karmaasztrológia mutat részletes képet, a számmisztikát ebben megerősítésre és kiegészítésre használom.

Az emberi élet ciklikusan működik. Vannak olyan általános életciklusok, amelyek minden ember életében megjelennek. Valamint vannak egyéni ciklusok, amelyek az adott személy saját fejlődési folyamatához kapcsolódnak. Ezek több inkarnációban és a jelen életben is meghatározzák a fontosabb változási időszakokat.

Általános életciklusok a pszichológiában és az asztrológiában is, teljesség igénye nélkül. A 7, a 14, illetve a 29 és 43–46 éves kor környékén jelennek meg, utóbbi a születési évszaktól függően. Majd 51 év körül, ami sok esetben egy gyökeres átalakulás lehetőségét tartogató nehéz időszak. Ezeknek az asztrológiában meghatározott jelölői és az egyén életében megjelenő jellemzői vannak. Az, hogy ezeket az ember milyen mélységben és milyen változással éli meg, alapvetően a születési energetikájától függ. A születési képletben minden olyan információ megtalálható, ami a jelen élet szempontjából releváns.

Az, hogy az ember egy fordulópontot hogyan él meg és mi lesz annak a hozománya, a személyiség tapasztalati szintjétől függ. Ugyanaz a fordulópont egyik ember életében radikális előrelépő változást hoz, másnál elhúzódó betegséget, szélsőséges esetben pedig akár az élet lezárását is.

A transzcendentális karmaasztrológia a halálról, az életvégről többféle információval szolgál. Egy személy képletében több kilépési pont is látható, azt azonban, hogy a személyiség mit kezd a lehetőséggel, a képletből nem lehet meghatározni. Ez egyéni, analóg működés, ugyanaz az esemény különböző módon megélhető.

A személyiség összetett, ezért a képletből kiragadott információkkal részleges kép kapható. A teljes információhoz a karmikus rejtett rétegek feltárása is szükséges, amelyek által a személyes történet összefüggései is megismerhetők.

A tapasztalat alapján azonban egy fordulópontnál a lényeges tényezők jellemzően az asztrológiai múlt jelölői. Amennyiben meg kellene nevezni három személyes jelölőt, amelyek az életváltoztató fordulatok megoldásában a legnagyobb szerepet kapják, akkor a Holdcsomópont-tengelyt és az Ascendenst emelném ki.

A Leszálló Holdcsomópont a korábbról hozott karmikus tapasztalatot jelöli, a múltat. Ez az a pszichológiai működés, amely személyes támadásként megélt helyzetben vagy nehézségben ösztönösen bekapcsol, mint védekező mechanizmus, és többnyire újabb nehézséget hoz létre. Ez az egyik olyan pszichés működésmód, amely annyira mélyen rögzült, hogy sokszor fel sem merül, hogy lehet másként.

A Felszálló Holdcsomópont a felvállalt sorsfeladatot, az előrevezető irányt adja. A cél a két Holdcsomópont működésének összehangolása: a hordozott tapasztalat felhasználása és a felvállalt sorsfeladat irányába való elmozdulás, ezáltal mindkettő előrevivő oldalának működtetése. Így a korábbi tapasztalat és az új irány együtt válik a továbblépés alapjává.

Harmadikként az Ascendens emelhető ki, amely a belépést ebbe az inkarnációba és a fizikai testet jelöli, ezáltal a jegye többek között meghatározza a születés urát, amely a megélhető siker” jelölője. A „megélhető siker” azt a hozzáállást és pszichés működést mutatja, amely a személy számára a nehéz helyzetekben előrevivő, és amelyen keresztül a nehézségek megoldássá és továbblépéssé alakulnak.

A megszokott pszichés működés biztonságot nyújt, azonban az előrelépéshez és a kívánt változás megvalósításához minden esetben más pszichés minta szükséges. Ezáltal a tartós változás az önismereten keresztül válik megvalósíthatóvá.

Regisztráció / Bejelentkezés

A tudat szerepe és ereje

A tudat szerepe és ereje


A test, a lélek és a szellem egysége az emberi működés, egymással összefüggő rétegét írja le. A lelki–érzelmi és a tudati működés folyamatos kölcsönhatásban alakítják az egyén tapasztalásait. A tudatszint határozza meg, milyen egy helyzet érzékelése, és mi a reakció arra.

A tudatszint emelkedésével változik a belső értelmezés, ezáltal módosulnak az érzelmi reakciók is. A rendezett érzelmi működés oldja a testi feszültségeket, csökkenti a stresszválaszokat és enyhíti a túlterheltségből eredő tüneteket. A három réteg így együtt formálja az életszemléletet és a mindennapi megélést.


Az önismeret és az önreflexió révén válik láthatóvá, milyen múltbéli tapasztalatok, karmikus lenyomatok ezáltal automatikus minták befolyásolják a cselekvést és a célok megvalósítását.

A tudatos fejlődés során a tudat tisztulása a kapcsolatokban és az életminőségben is megjelenik. A megélés minősége átalakul, a reaktív működésből tudatos jelenlét lesz, a karma vezérelte mintákból belső irányítás. A test, a lélek és a szellem egysége egyre harmonikusabbá válik, ennek következtében a mindennapi élet minősége is emelkedik.

Regisztráció / Bejelentkezés

A transzcendens, a láthatatlan megismerése

Transzcendens, a láthatatlan megismerése


Az emberi létezés megértése túlmutat az érzékszervekkel érzékelhető világon. A transzcendens, láthatatlan folyamatok és összefüggések a szimbolika nyelvén keresztül válnak értelmezhetővé. Az emberiség korai korszakából fennmaradt tanításokban központi szerepet töltött be a szimbolizmus. A jelképek használata több okra vezethető vissza.

Egyrészt a tudás átadásának természetes módja volt. Másrészt a hanyatló korszakokban a tiszta tudás fokozatosan elveszítette közvetlen átélhetőségét. A szimbolikus nyelvezet lehetőséget adott arra, hogy az ismeretek megmaradjanak, ugyanakkor el is rejtődnek, ezáltal a szimbólumok „kódokként” működnek.

A szimbólum képes közvetíteni a transzcendens és a tudattalan rétegeket. Ebből adódóan olyan összefüggésekre rámutatni, amelyeket a felszín mögötti valóság feltárására adnak lehetőséget. Az ősi mítoszok és tanítások révén feltárul a múlt, láthatóvá válnak a meghatározó változások. Így megismerhetők azok az univerzális alapelvek és törvényszerűségek, amelyek mentén a személyes fejlődés előre tud haladni.


A tarot, az asztrológia vagy a számmisztika szimbolikája megmutatja a tudattalanban lévő belső mintákat ismétlődéseket, miközben kapcsolatot teremt magasabb dimenziókkal, a transzcendenssel. A karmikus mélyrétegekben megjelenő asztrológiai jelölők rálátást adnak a korábbi inkarnációk megéléseire, eseményeire. Emellett útmutatást nyújtanak a jelen élet kiegyensúlyozott megéléséhez. Feltárják a személyiségben rejlőerőforrásokat, amelyek a mindennapi döntések és célok megvalósításában mozgósíthatók.


A transzcendens megértése a tudatszint emelkedésével válik lehetővé, amikor a rálátás már nem a földi működésből indul ki, hanem egy tágabb nézőpontból értelmezi azt. Amikor elvonatkoztatunk a fizikai világ eseményeitől, és a szimbólumok üzenetét a mögöttes pszichés mintázatok megismerése révén értelmezzük, valódi megértéshez jutunk.

A mindennapokban megjelenő változás akkor születik meg, amikor a belső minta átalakul. Amíg ugyanabból a pszichológiai sémából fakadnak a döntések, addig a külső események bár másnak tűnnek, a végeredmény mégis ismétli önmagát, hiszen a mögöttes struktúra változatlan maradt.


A tudati fejlődés folyamatában a láthatatlanba vetett hit és bizalom személyes megtapasztalás révén szilárdul meg. Minél több visszaigazolás érkezik, annál nagyobb a bizalom, és a tudat tágulásával egyre szélesebb körű összefüggések nyílnak meg.

Regisztráció / Bejelentkezés

Sors és karma jelölői és működése a mindennapi éleben

Sors és karma jelölői és működése a mindennapi éleben


A karmaasztrológiában a sors és karma értelmezése több rétegben jelenik meg. A személyes sors, valamint a külvilág előtt felvállalt sors, amely a hívatás, életcél, a jövő irányát mutatja. Azonban itt kiemelten a hozott karmikus tapasztalat és a felvállalt sorsfeladat kapcsolata kerül előtérbe, amelyet a Leszálló és a Felszálló Holdcsomó életterülete és működésmódja jelöl.

A karma a múlt tapasztalatainak összessége, mindaz, ami mintákban és reakciókban tovább él. Ez lehet egy nehézséget okozó vagy akár előrevivő működésmód is. A karma addig él amíg energiát kap, vagyis amíg az ember azonosul velük, és ezekből kiindulva reagál a jelen helyzeteire. A sors ezzel szemben a fejlődés iránya, amely a múlt meghaladását és az új tapasztalatok elsajátítását szolgálja.


A hozott karmikus sorstapasztalat a korábbi inkarnációkról ad felvilágosítást. Jelzi azt az életterületet és működést, amely biztonságot ad, és ahol leghangsúlyosabban jelennek meg az ismétlődő minták. A felvállalt sorsfeladat ezzel szemben azt az életterületet és működésmódot mutatja, amely a fejlődés irányát jelöli.

A hozott karmikus sorstapasztalathoz az ember ösztönösen tér vissza, mert megszokottak és kiszámíthatók. Pszichológiai értelemben ezek a berögzült mintázatok, automatizmusok, amelyek egy-egy helyzetben reflexszerűen működnek, és addig természetesnek tűnnek, amíg nem kerülnek tudatosításra. Sokszor a tudattalanban olyan mélyen rögzült, hogy fel sem merül a lehetőség, hogy lehet másként.

A fejlődési irány ezzel szemben új tapasztalatokhoz kötődik. Kezdetben kényelmetlennek vagy bizonytalannak tűnik, mert erőfeszítést igényel. Ugyanakkor hosszú távon ez adja meg az egyensúlyt, és hoz megoldást azokhoz az élethelyzetekhez, amik addig megoldhatatlannak tűntek.


A feladat a hozott karmikus sorstapasztalat tudatosítása és átalakítása, valamint a felvállalt sorsfeladat felismerése és megvalósítása. Mindkettő működésmódjának és életterületének az előrevivő oldalának, összehangolt működtetése által a mindennapi élet kiegyensúlyozása.

Regisztráció / Bejelentkezés

Önismeret szerepe a célok megvalósításában

Önismeret szerepe a célok megvalósításában


Mindenki születési képletében megtalálhatók azok a személyes adottságok amelyek lehetővé teszik, hogy az önazonosság révén a megszokott kereteken túl, szabad, gazdag és békés életet éljen. Ez többnyire összhangban van az egyén belső ambícióival, amit az emberek természetesen érzékelnek és tesznek is ezek megvalósításáért.

Amíg a célra való fókuszálás történik, anélkül, hogy a belső fejlődés megtörténne, a tudattalan minták irányítják a folyamatot. Ez azt jelenti, hogy mélyen rögzült belső minták határozzák meg a lépéseket. Ennek következtében ciklikusság figyelhető meg, mélypontok és magaslatok váltják egymást. Az önismeret által, a helyzetekhez és életterületekhez való előremozdító hozzáállás ismerhető fel és ezáltal az idővel kibontakozó siker kulcsa.

Ez bármilyen életterületre vonatkozik, legyen az párkapcsolat, családalapítás, munkahely, vállalkozás vagy bármilyen célkitűzés. Tartós célok, nyugalom és stabil alapok létrehozásához a karmával való munka elengedhetetlen. A változások továbbra is jelen vannak, a belső egyensúly növekedésével az egyén egyre könnyebben kezeli a körülötte zajló változásokat, a tisztánlátás által egyre kevesebb váratlan esemény éri.


Az önismeret más megvilágításba helyezi a célok megvalósítását. Ahogy az egyén halad, egyre több lehetőség nyílik meg előtte, és ezek mérlegelése alapján, lépésről lépésre valósulnak meg a célok. A megvalósítás folyamata tehát dinamikus, folyamatos alkalmazkodást és lehetőségfelismerést jelent.

Regisztráció / Bejelentkezés

Másolás ellen védett!