önazonosság

Az ego működése

Az ego a földi megtestesülés velejárója, a tudat és a személyiség működésének része, amely megélt tapasztalatokra épül. Szerepet tölt be az önfenntartásban, valamint a hátráltató és szenvedést generáló pszichés folyamatokban.

Közvetlen kapcsolatban áll a személyes karmával, védekező mechanizmusokon keresztül stabilizálja a psziché működését. A céljait kerülő, automatikus mintázatokon keresztül próbálja megvalósítani. Ezzel szemben a személyiségfejlődés az önazonosság felé irányuló működés.

Az ego megnyilvánulhat irányításban és túlzott alkalmazkodásban is, miközben alapvetően egy belső állapot fenntartására törekszik, a keletkező feszültséget pedig mindig ott vezeti le, ahol az adott helyzetben lehetséges, így működése a megszokott minták és a saját igazság fenntartása köré szerveződik.

Projektálás, illúziók fenntartás, külső megerősítések keresése tartozik az ego működéséhez. A folyamatban a karmikus feszültségek újraaktiválódnak és egymásra rakódva erősítik a pszichés terhelést, amely tüneti szinten is megjelenik. A személyiség beszűkülését, és kiúttalanságérzést hoz létre.

Az ember nem szabad, amíg az ego irányít a reakciók nagy része automatikus, az ember azt hiszi, hogy dönt, de valójában reagál. Ebből kifolyólag a cselekvés, nem azt az eredményt hozza, ami a cél.

Az önazonos működés akkor jelenik meg, amikor a személyiség belülről, saját értékei mentén szerveződik, és nem a környezet visszajelzései alakítják az önképet. Az önazonos működésben ugyanazok az élethelyzetek más tudati hozzáférésen keresztül kerülnek megélésre, a tudatosítás és a megfigyelés hatására az ego hatása fokozatosan csökken. Tartós, kiegyensúlyozott élet eléréséhez a belső működést kell először megváltoztatni, ami létrehozza a külső valóságot.

Regisztráció / Bejelentkezés