önazonosság

Az ego működése

Az ego a földi megtestesülés velejárója, a tudat és a személyiség működésének része, amely megélt tapasztalatokra épül. Szerepet tölt be egyrészt az önfenntartásban, másrészt a hátráltató és szenvedést generáló pszichés folyamatokban is, a pszichés működés része. A személyiség sérült mintázata, amely a múlt tapasztalataiból épül fel és azokból működik. Emiatt közvetlen kapcsolatban áll a személyes karmával. Védekező mechanizmusokon keresztül befolyásolja a psziché működését. Céljait kerülő, automatikus mintázatokon keresztül próbálja megvalósítani. Ezzel szemben a személyiségfejlődés az önazonosság felé irányuló működés.

Az ego megnyilvánulhat irányításban és túlzott alkalmazkodásban is. Mindkét forma mögött kontrolltörekvés áll, eltérő viselkedési mintázatokon keresztül. A működés alapja a belső állapot fenntartása. A keletkező feszültséget mindig ott vezeti le, ahol az adott helyzetben lehetséges. A működése így a megszokott minták és a saját igazság fenntartása köré szerveződik. Valóságtorzítás és a külső megerősítések keresése az ego működésének része.

Ez a működés a belső bizonytalanság stabilizálását szolgálja. A külső visszajelzések kijelölő szerepet kapnak az önkép fenntartásában. A tapasztalatok értelmezése ennek megfelelően torzul.

Valójában a tudat karmikusan terhelt rétege. A tapasztalati folyamatban visszatérő élethelyzetek által aktiválódik. A karmikus feszültségek újraaktiválódnak, egymásra rakódnak, és erősítik a pszichés terhelést. Ez a terhelés tüneti szinten is megjelenik. Súlyos esetben a személyiség beszűkülését, személyiségzavart és kiúttalanságérzést hoz létre.

Az ember nem szabad, amíg az ego irányít. A reakciók nagy része automatikus. Az ember azt hiszi, hogy dönt, de valójában reagál. Ebből következően a cselekvés nem azt az eredményt hozza, ami a cél. Az ego megfigyelése és az önreflexió folyamata az ego működésének közvetlen felismerését eredményezi. Ezzel együtt az ego személyiségfejlődést gátló hatása csökken és a pszichés struktúrába integrálódik.

Az önazonos működés akkor jelenik meg, amikor a személyiség belülről, saját értékei mentén szerveződik, és nem a környezet visszajelzései alakítják az önképet. Ebben működésben ugyanazok az élethelyzetek más tudati hozzáférésen keresztül kerülnek megélésre. A tudatosítás és a megfigyelés hatására az ego hátráltató hatása fokozatosan csökken. Tartós, kiegyensúlyozott élet eléréséhez a belső működést kell először megváltoztatni, ami létrehozza a külső valóság változását.

Regisztráció / Bejelentkezés