Az ego működése
Jelen korunkban az ego a földi megtestesülés velejárója, azonban nem mindegy, milyen mértékben és módon működik. A tiszta tudat azon része, amely a korábbi inkarnációkban, majd a gyermekkori tapasztalatok során sérülés okozott és tudattalan szintjén rögzült, közvetlen kapcsolatban áll a karmával. Ez lenyomatként beépül a tudatba, és a személyiségen belül olyan védelmi mechanizmusokat hoz létre, amelyek megakadályozzák, hogy a személyiség újra átélje azokat a helyzeteket, ahol a korábbi sérülés keletkezett.
Míg a személyiségfejlődés az integráció felé vezetné az egyént, az ego a korábbi traumákra reagálva ellenáll ennek. Ez projektálásban, illúziók fenntartásában, külső megerősítések keresésében nyilvánul meg. Mindez egy belső ellentét formájában jelenik meg.
Az ismétlődő élethelyzetek mögött ez a karmikus feszültség áll – a múltban rögzült sérülések újraaktiválódnak, ezáltal újra termelik a karmikus energiákat, ami gyakran pszichés és testi megbetegedéseket okoz.
Az önazonos működés akkor jelenik meg, amikor a személyiség belülről, saját értékei mentén szerveződik. Ezek az értékek a születési képletben is jelen vannak, és önismerettel aktiválhatók. Az önazonos működésben ugyanazok az élethelyzetek más tudati hozzáférésen keresztül kerülnek megélésre.
Ahogy a tudatszint emelkedik, az ego kontrolláló szerepe fokozatosan csökken. Egy bizonyos tudatszint fölött már a személyiségen keresztül a magasabb energetikai törvényszerűségek irányítják a működést – és az ego helyét egyre inkább az integrált, tudatos jelenlét veszi át.