Az ego működése
Jelen korunkban az ego a földi megtestesülés velejárója. Nem mindegy azonban, milyen mértékben és módon működik, és mennyire nehezíti meg az egyén és környezete életét. Az ego a tudat elválaszthatatlan része, amely a megélt tapasztalatokra épül.
Ez közvetlen kapcsolatban áll a karmával és beépül a személyiségbe. Olyan védelmi mechanizmusokat hoz létre, amelyek megakadályozzák, hogy az egyén újra átélje azokat a helyzeteket, ahol a korábbi sérülés keletkezett.
Míg a személyiségfejlődés az integráció felé vezetné az egyént, az ego a korábbi traumákra reagálva ellenáll ennek. Ez projektálásban, illúziók fenntartásában, külső megerősítések keresésében nyilvánul meg, mindez egy belső ellentétként jelenik meg az egyén életében.
Az ego kerülő utakat választ, és próbálkozik a célok megvalósításával, pszichológiai szempontból ezt manipulációnak nevezzük. A kontroll eszközével próbálja irányítani a helyzeteket, de mivel nem tudatos integrált személyiségből működik, a kísérletek sikertelenséghez és szenvedéshez vezetnek.
Az ego megnyilvánulhat irányításban és túlzott alkalmazkodásban is. A lényeg, hogy mindenkor a megszokott minták alapján cselekszik. A folyamatban a karmikus feszültségek újraaktiválódnak, ezáltal újra termelik a karmikus energiákat, amelyek pszichés tüneteket, akár személyiségzavar formáját ölthetik és testi megbetegedéseket okozhatnak.
Az önazonos működés akkor jelenik meg, amikor a személyiség belülről, saját értékei mentén szerveződik, és nem a környezet visszajelzései alakítják az önképet. Ezek a belső értékek a születési képletben is jelen vannak, és önismerettel aktiválhatók. Az önazonos működésben ugyanazok az élethelyzetek más tudati hozzáférésen keresztül kerülnek megélésre.
Ahogy a tudatszint emelkedik, az ego kontrolláló szerepe fokozatosan csökken. A tudatosság által a személyiségen keresztül a magasabb energetikai törvényszerűségek irányítják a működést – és az ego helyét egyre inkább az integrált, tudatos jelenlét veszi át.