A karma fogalma
Általános megközelítésben ok-okozati törvényként értelmezhető, olyan pszichológiai és társas mintázatok rendszereként, amelyek az egyénben és a közösségekben egyaránt jelen vannak.
A karma minden szinten belülről indul, tehát az egyén saját pszichés működésében is fellelhető, függetlenül attól, hogy az egyéni, párkapcsolati, családi vagy csoportos jelenségként tapasztalható. A létrejöttében és transzformálásában a felelősségvállalás és a felelősségi határok megtartása kulcsfontosságú tényező.
A cselekedetek értékelése önmagában nem ad teljes képet: egy külsőleg jónak tűnő tett is új közös mintázatot hozhat létre, ha az egyik fél felelősségét a másik átveszi. A karma működésének megértésében a tudatos részvétel és a szándék tisztasága meghatározóbb, mint a cselekedet külső formája.
A karma megjelenési formái
- Egyéni Karma
Az egyéni karma az egyén által átélt traumák nyomán a tudattalanban rögzült pszichés viselkedésminták, automatikus reakciók és hiedelmek összessége. Ezek közvetlenül befolyásolják a mindennapi érzékelést, döntéshozatalt és a környezettel való kapcsolatot.
- Párkapcsolati karma
A párkapcsolati karma a két fél közösen megélt és ismétlődő mintázatainak rendszere. Az ismétlődés gyakran ugyanazzal a személlyel történik, vagy azzal, aki a legalkalmasabb a minta felismerésére és átalakítására. A folyamat célja a berögzült dinamika tudatosítása és megváltoztatása.
- Családi karma
A családi karma olyan belső minták formájában jelenik meg, amelyek már születéskor adottak. A családi környezet felerősíti és újraaktiválja ezeket, ezzel elősegítve a felismerést és az átalakítást. A hangsúly a meglévő minták külső megerősítésén van amely a feldolgozást lehetővé teszi.
- Csoportkarma
A csoportkarma nagyobb közösségeket érintő ismétlődő mintázatok és traumák összessége. Ide tartoznak történelmi és társadalmi jelenségek, például a nemi szerepek torzulása vagy hosszú távú társadalmi elnyomás, valamint nagyobb csoportokat érintő események, például balesetek és katasztrófák.
A karma minden formája egyéni szinten igényel feldolgozást. A tudatosítás és a transzformálás elengedhetetlen feltétele annak, hogy a berögzült minták megszűnjenek, mivel ezek fennmaradása korlátozza a tudat és a személyiség fejlődését. Ebben az értelemben a karma a személyiségfejlődés egyik eszköze, amely a tudattalan tartalmak felismerésére és a működésmód tudatos megváltoztatására ad lehetőséget. A mélyen gyökeredző karma tudatos transzformálása során egyedi képességek és erőforrások kerülnek felszínre.